A The Hand and Flowers Marlow egyik otthonos pub-ja, melyet 2005-ben nyitott meg a Kerridge házaspár. Tom a konyhát irányította, mint főszakács, Beth pedig a felszolgálókat. Alig egy év alatt sikerült megszerezniük az első Michelin csillagjukat.
Mi 2011 tavaszán jártunk náluk először. Ebédre már akkor sem volt egyszerű asztalt foglalni, két fogásos menüt lehetett kapni 15, hármat 20 fontért. Mindegyik fogásnál két lehetőségből lehetett választani. (Az étlapos kínálat természetesen borsosabb áron volt).
2011 őszén megkapták a második csillagot is a Michelintől. Ez a hír mind őket, mind a közvéleményt meglepte. Ez volt az első pub, amit a Michelin kitüntetett két csillaggal, úgyhogy akkor még a csapból is ez folyt. Több ismerősöm úgy gondolta, hogy határozottan nem két csillagosak és ez egy kicsit korai volt.
Zsoltival már akkor eldöntöttük, hogy vissza fogunk menni, amint időnk lesz rá.
Ez néhány hete meg is történt.
A konyha nyitvatartása ebédre 12-14.45-ig, vacsorára pedig 18.30-21.45-ig .
1 héttel előre foglaltunk asztalt, ebédre szerettünk volna menni és az egyetlen időpont, amit az adott napra kaptunk az 14.45 volt.
Itt azért megemlíteném, hogy egyes budapesti éttermekbe, ha 14.30-ig van nyitva a konyha, akkor 14.15-re már úgy lehet asztalt foglalni, hogy a személyzet húzza a száját a késői időpontra és amilyen hamar csak lehet próbálják rátolni a kedves vendégre a desszeretet. Erre meg én húzom a szám...
Időben érkeztünk meg, csinosan öltöztünk fel, mert annak ellenére, hogy pub, azért a két csillag az mégiscsak két csillag.
A helység tele van, 2 asztal szabad, amikor megérkezünk, a mienk és a mellettünk lévő, bár az sem sokáig.
Az étlapot gyorsan átlapoztuk, Zsolti megint a 3 fogásos ebédmenü mellett döntött, én pedig az étlapról választottam. Előbbinél a 2 lehetőséges választási opció megszűnt.
A rendeléseink után kaptunk meleg kenyeret, vajat, sót, borsot és frissen sült kishalakat az asztalra. Üdvözlőfalatok, ezeket a kishalakat már legutóbb is imádtam; emlékszem, a majonézt már akkor is édesnek találtam, viszont ez az összecsavart újságpapírban tálalás nagyon ötletes. Percek alatt eltűnt előlünk.
Én előételnek malacfejet kértem, rebarbarával. A hús lassan készült, majd téglalap alakúra formázták, panírozták és kisütötték olajban. A tetejét maldon sóval szórták. A pálcika rajta ropogós disznóbőr. A rebarbara háromféle formában jelent meg: vörösborosan, ezt szerintem nyersen vörösborba áztatták, puhára főttként, és édes püréként. A tányéron még egy kis darab véres hurka is megbújt, ami az otthoni ízekre emlékezetetett. Mindenképpen emlékezetes előétel.
Zsoltinak meleg paradicsomleves érkezett kecskesajt golyóval. Semmi extra, korrekt paradicsomleves (nem édes) és mellé korrekt sajtgolyó.
Főételnek én lepényhalat kértem. A tényér elég kesze-kuszának tűnt, mivel sokminden volt rajta: házi mazsola, kiskagyló, zsírszalonna, bacon. A sárga korong úgy nézett ki, mintha a megformázott Nap lenne. Nagyon vékony burgonyalapokból volt összerakva és kisütve. Nagyon ízlett az egész, ötletesnek találtam az ízpárosítást, de nem tudtam elrugaszkodni attól, hogy maga a hal száraz és némi szószt is hányoltam mire az étel végére értem.
Azt mondanám, hogy túl volt sütve, de ez nem állná meg a helyét. El volt készítve rendesen, de én jobban szeretem kicsit kevésbé pirítva több nedvességgel. Szerintem akkor a hal természetes íze is jobban érvényesül.
Zsoltinak malac császárhús érkezett cikóriával és tarlórépa pürével. Nagyon finom, de megint csak azt kell mondjam, hogy semmi extra. A HH császár husija valamivel puhább ettől. Zsolti azt is megjegyezte, hogy a vége már “elég szalonnás” volt. De ez a húsrész ilyen, aki ezt rendeli az ezzel tisztában kell hogy legyen.
Köretnek rendeltünk Hand and Flowers sült krumplit. Legendákat lehetett halladni a környéken erről a chipsről.
A HH-ben mi a burgonyát megpucolva és összevágva kapjuk, úgyhogy csak az a dolgunk, hogy háromszor megfőzzük.
Na, ők a krumplit feldolgozatlanul veszik, ők hámozzák és vágják formára, majd sütik. A formára vágáshoz almacsutka kivágót használnak, ezért lesz kerekféle a formája. Ízre kívűl ropogós, belül krémes, a harmadik után azonban a ropogósság átmegy rágósságba, úgyhogy nem árt, ha jók a fogaink hozzá.
Desszertnek pisztáciás piskótát kértem, amit sárgadinnye szorbéval tálaltak. Előbbi inkább kevert tészta. A fagyi íze egyáltalán nem harsány. Az egész rettentesen édes, úgyhogy a szorbét bátran kanalaztam hozzá. A tányéron lévő kockák pedig görög- és sárgadinnyéből voltak kirakva.
Zsolti rebarbarás krémhabot evett. Kb. a felénél tartott, amikor mondta, hogy ez hatalmas adag és amúgy semmi extra. Az alját én is megkóstoltam és én is azt gondoltam, hogy ez valóban nem a két csillag kategória, sokkal inkább hamar felejthetős desszert. Az édes tejszínhab ízen kívűl sokminden mást nem vettem ki belőle.
Annak ellenére, hogy késői asztalunk volt és a desszerteket megredeltük előre, nem próbáltak siettetni minket. Az éttermet fél 5-kor hagytuk el úgy, hogy a mellettünk lévő asztal még nem evett desszertet. Ez azt jelenti, hogy a konyhának kb. másfél órája van felkészülni az esti szervizre. Rohamtempó van itt is.
Szerintem az azért látszik, hogy az étlapos kínálat mennyivel izgalmasabb, mint az olcsóbb és ezzel egyszerűbb ebédmenü.
Amit még hiányoltam az a petit fours volt a számlánkhoz. Meglepődtem, hogy azt nem kaptunk, azt hittem, hogy ez ilyen szinvonalon már szinte kötelező. De úgy látszik, hogy nem.
Ez volt az első két csillagos hely, ahol ettünk. :)
The Hand and Flowers
126 West Street
Marlow
SL7 2BP
(Az első kép az étterem hivatalos honlapjáról van, link fent.)
