2013-ban Magyarország jelentkezett a Bocuse d’Or 2016-os európai selejtező rendezési jogára. 2014-ben, a stockholmi versenyen hirdették ki, hogy megnyertük a pályázatot. A rendezés joga fontos promóciós lehetőség az ország számára melynek keretein belül Budapest és a magyar gasztronómia bemutatása kiemelt figyelmet kap. A lebonyolítás pénzügyi hátterének biztosítására kormányrendelet volt.
Budapest kapcsán kiadtak egy kis könyvet: “Official culinary guide to Budapest”, amiben csupa jó éttermet és hasznos infót raktak bele a városról. El is raktam későbbre, jól fog jönni, ha külföldi ismerősök ajánlást kérnek rövid budapesti utazások kapcsán.
Azzal, hogy a 2016-os európai selejtező rendezési jogát megkaptuk órási bizalmat kapott az ország. A kihirdetés pillanatában mindösszesen 3 Bocuse d’Or versenyen vettünk részt. A kelet-európai régióban ez egyedülálló lehetőség. A magyar oldalról úgy éreztem, hogy nagyon meg akartak felelni a feladatnak és ezért sem pénzt sem energiát nem sajnáltak a tökéletes lebonyolítás érdekében. A francia oldalról inkább aggódás volt, hogy ez az egész hogyan fog megvalósulni. Bátran mondhatom azt, hogy mindenki nagyon kellemeset csalódott. Hallottam olyan kommenteket, hogy “te, a franciák el vannak ájulva a szervezéstől”. A sajtósokat még soha sehol nem tartották ennyire jól, mint itt. A bejáratnál egy mini gourmet fesztivál volt néhány magyar étteremmel és borászattal ahol ételeket, borokat, desszerteket árultak mindenkinek. Nem várt minőséget hoztunk, minden flottul ment, a szervezés és a lebonyolítás abszolút nyugat-európai színvonalú volt.
Falatkák a VIP vendégek és a sajtó részére.
A versenyen a műsorvezetést a Mautner Zsófi-Jókúti András páros végezte. Kedd és szerda reggel is azzal kezdték, hogy a boxokban dolgozó szakácsokat egyenként bemutatták, majd biztatták a közönséget a szurkolásra. Gyakorlatilag folyamatosan tolták a dumát csupa hasznos infóval. Szuper munkát végeztek.
Kedden nem mentünk ki olyan korán a versenyre, akkor a közönség soraiban sem volt tömeg. Inkább csak felmértük a terepet és körbenéztünk a Sirhán. Erről külön posztban írok majd; ez is érdekes volt.
Bocuse d'Or piac és a kiírt titkos alapanyagok.
A magyar csapat szerdára volt beosztva a 8-as boxba: Széll Tamás, szakács; Szabó Kevin, commis; és Vomberg Frigyes, coach.
9.40-kor kezdtek el főzni. Akkora sajtós tömeg volt a box körül, hogy szinte lehetetlenség volt közel férkőzni.
A pult előtti fél méteres szürke szőnyeg sáv jelezte volna azt, hogy túl közel van mindenki a csapathoz és azt illett volna szabadon hagyni. Ezzel senki nem foglalkozott. A szervezők azt mondták Fricinek és Tamásnak is, hogy ha zavarja őket a tömeg, akkor szóljanak és kijjebb küldik őket. Ahogy láttam Tamást egyáltalán nem érdekelte az, hogy mi van körülötte. Egész reggel fej lehajtva dolgozott, mint egy gép. Mintha nem is ezen a világon lett volna, úgy. Időnként felnézett a lelátóra, de nagyon kellett figyelni, hogy az ember elkapjon egy olyan pillanatot amikor a feje épp nincs lehajtva és nem Fricivel beszél. Teljes mértékben a munkára koncentrált.
Tamás nemzetközi szinten is rutinos Bocuse d’Or versenyzőnek számított. Lehet, hogy izgult, de ezt egyáltalán nem lehetett észrevenni. Határozottság és elhivatottság sugárzott belőle. Tudta, hogy mit akar, biztos volt magában, nem kapkodott, egyszerűen csak csinálta azt, amit kell és haladt a terv szerint.
A kóstolás elengedhetetlen része volt a munkának.
A lelátón hatalmas tömeg volt. A legtöbben a magyar csapatnak szurkoltak, a zaj időnként óriási volt, a csapat biztatására még tűzoltózenekar is kivonult!
Néhány perces videó Tamásról és a magyar szurkolókról:
Néhány perces videó a többiekről:
12:00-kor a sajtót kiküldték a placcról, majd elkezdtek a zsűrinek megteríteni. A verseny elnöke Hamvas Zoltán, a tiszteletbeli elnök Rasmus Kofoed, a zsűri elnöke Serge Vieira volt. A nemzetközi zsűribe mind a 20 résztvevő ország prezentált egy tagot. 10 alkotta a hal kóstoló zsűrit, 10 pedig a hús kóstolót. Magyarországot Szulló Szabina (mint egyetlen női tag a zsűriben) képviselte.
A tálalás 13:30-kor kezdődött.
Tamás 14:40-kor tálalta a kecsegét.
Az íze állítólag ugyanolyan jó volt, mint a látványa. Serge Vieira nagyon pozitívan nyilatkozott róla.
Fotó: Bocuse d'Or
Ami a tányéron van:
- Enyhén sózott kecsege és langusztinó savanyított medvehagyma terméssel és barna vajjal
- Ropogós Szent Jakab kagyló füstölt mangalica szalonnával
- Uborka saláta zöldfűszerekkel
- Sült sárga cékla mustármaggal
- Tartlet karfiolpürével és kaviárral
- Osztriga-turbolya majonéz
- Pezsgős kagyló velouté
15:15-kor tálalta a szarvast.
A tál gyönyörű és elegáns volt, az összkép fantasztikusan nézett ki a füstölgő hússal.
Fotó: Bocuse d'Or
Ami a tányéron/tálon van:
- Faszénen grillezett fiatal szarvas combja erdei gombákkal, füstölt mangalica szalonnával
- Szarvasgerinc „mozaik“ kacsazsírral, ropogós articsóka levelekkel
- Cékla sült kacsamájjal, almával, mustármaggal
- Sárgarépa és homoktövis pirított tökmaggal
- Tartlet tavaszi fűszerekkel, spárgával, zöldborsóval, fenyővel
- Somogyi kiflliburgonypüré nyári szarvasgombával
- Szarvas jus sózott citrommal, vad fokhagymával, kakukkfűvel
Tamás kihangsúlyozta, hogy a munka akkor ér véget, amikor a box ki van takarítva. Erre is külön pontok járnak. A tálalás után olyan információk szivárogtak ki, hogy minden remekül sikerült, mindennel időben voltak és dobogós vagy ahhoz közeli helyezést várnak.
Az eredményhirdetés 18:00-kor kezdődött. Olyan tömeg volt a lelátón, hogy mozdulni is alig lehetett. A zajról nem is beszélve. Óriási hangulat volt.
A díjak átadását a legjobb commis-val kezdték, amit Svédország kapott meg.
A legjobb hal díját Izland nyerte meg.
A legjobb hús díját Franciaország vihette haza.
Harmadik helyen végezett Svédország.
Második lett Norvégia.
Bocuse aranyát pedig Magyarország nyerte meg.
A pillanat, amikor bejelentették. Fotók: Bocuse d'Or.
Ez volt az, amit senki nem várt. Mármint jó eredményre számított mindenki, de hogy elsők legyünk? Én egy pillanatra azt hittem, hogy már angolul sem értek. De tényleg megnyertük. Egyik Bocuse d’Or versenyen sem őrjöngött a közönség ennyire.
Videó az eredményhirdetésről:
Tamásék felmentek a dobogóra és meghallgattuk a magyar himnuszt. Az egyetlen dolog, amit nehezményeztem, hogy a közönség túl halkan énekelte. Ilyenkor azért lehetne bennünk annyi nemzeti öntudat, hogy nemcsak akkor üvöltünk, amikor szurkolni kell, hanem akkor is büszkék vagyunk amikor himnuszt énekelünk.
Ezzel az eredménnyel kvalifikáltuk magunkat a 2017-es lyoni döntőre. A többi továbbjutott ország sorrendben: 4) Franciaország, 5) Izland, 6) Finnország, 7) Hollandia, 8) Svájc, 9) Belgium, 10) Dánia, 11) Észtország.
Teljes lista
A csapat szinte euforikus állapotban volt. Tamás először nem jutott szóhoz, mindenki elérzékenyült. Pár perc elteltével a tömeg Lyonról kezdett beszélni és ott is a dobogót emlegette…
Magyarország – Kirakatország, avagy amiről nem illik beszélni
Nagyon örülök a sikeres szervezésnek a rendezvény kapcsán, hogy várakozásokon felül teljesített az ország mindenhol. Valóban úgy érzem, hogy van okunk a büszkeségre.
DE van néhány dolog, ami komolyan elgondolkodtatott:
2013-ban erre a rendezvényre a Bocuse d’Or Akadémia pályázott MBTBD páros aktív részvételével. 2014-ben Várvizi Péter volt a csapat coach-a Stockholmban. 2015-ben ő már nem volt jelen. A mostani versenyen egyikőjüket sem láttam. A Bűvös Szakácson csak egy diszkrét összefoglalót találtam arról, hogy hogyan jutottunk el a 2016-os szervezésig:
Egy kis történelem
A Bocuse d’Oron való magyar részvételt a Magyar Gasztronómiai Egyesület kezdte szervezni tíz évvel ezelőtt, 2006-ban, amikor is azzal a céllal hirdette meg a Hagyomány és Evolúciót, hogy a nyertese képviselheti egyszer majd Magyarországot a Bocuse d’Oron.
A szervezés jogát 2008-ban az MNGSZ vette magához, szerzett versenyszervezési jogaira hivatkozva. Miután az MNGSZ szereplése kudarcos volt, 2013-ban az MGE visszakapta jogot. Ekkor jutott be magyar versenyző először a lyoni döntőbe. 2014-től az MGE tagjaiból alakult Bocuse d’Or Akadémia Egyesület vette át a hazai szervezést.
A leendő versenyzők segítésére az MGE 2013-ban Czifray fordulót hirdetett garnírungok a Bocuse d’Or stílusában feladattal.
2015-ban az MGE Hagyomány és Evolúció versenyének nyertese, Molnár Gábor jutott el Lyonba.
Szintén 2015-ben az MGE videókat forgatott két korábbi commis – Pohner Ádám és Garai Ádám – segítségével, hogy támogassa a Bocuse d’Orra készülő jövőbeli versenyzőket.
Miért érzem azt, hogy ez az összefoglaló nem véletlenül lett megírva így? Miért van az, hogy pont azok az emberek hiányoztak a 2016-os versenyről akik az egész magyar gasztronómia ügyét felkarolták tizensok éve? A távollétüknek van-e valami köze a Pannon Gasztronómiai Akadémia megalakulásához?
Harmath Csaba tagja volt a konyhai zsűrinek. Az ő feladatuk ellenőrizni, hogy a szakácsok tisztán dolgoznak és a veszteség minimális. Tudom, hogy ő minden gasztró eseményen ott van, támogató, szaktanácsadó, de nekem inkább üzletembernek tűnik, mint profi szakácsnak még akkor is, ha ért a gasztronómiához. Sárközi Ákos feladata a verseny alatt az volt, hogy körbehordozza a hústálakat. Magyarul a verseny pontozásába Michelin csillagos szakács létére beleszólása nem volt. Az üzletembernek viszont igen. Hogy is van ez? A nyúl viszi a vadászpuskát?
Ezzel az eredménnyel tényleg az egész világ rólunk beszél és a fantasztikus gasztronómiánkról, amit kiraktunk a kirakatba. Van fél tucatnyi vidéki étterem az országban akik ha nehezen is de megélnek vidéken, a többi mind Budapesten működik. Vízfejű az egész ország. A csapat győzelme ellenére az ország 90%-ának ez a szintű gasztronómia megfizethetetlen és pont ezért elérhetetlen. A tévés híradások ellenére is elképzelhetetlen számukra, hogy merre halad a magyar gasztronómia egy kis szeglete. Vidéken továbbra is a rántott hús a menő és a a fine dining egy nem megértett és nem elfogadott éttermi stílus. Tudom, mert én magyarországi látogatásaim alatt főleg vidéken vagyok.
A lyoni világdöntő 2017. január 24-25-én lesz.
Fotók és videók: Fejér Zsolt
Még több képet a Bocuse d'Or selejtezőről ide kattintva tudtok nézni.
