A stockholmi sztázsolás után a nyár hátralévő részét Erdélyben töltöttem. Tanulmány úton voltam, minden érdekelt ami helyi és tradicionális. A rohanó városi élethez képest jó volt látni, hogy még léteznek, a szó hagyományos értelmében, közösségek. Volt egyfajta egészséges körforgás az élet és a természet között.
Szembetűnő jelenség volt, hogy míg a nyugati luxus éttermi világban divat a helyi alapanyagot használni, a kistermelőt megkeresni és támogatni, kimenni az erdőbe ehető virágokat, növényeket, gyümölcsöket szedni, addig itt ezek a dolgok természetesek. A kertből van a saját megtermesztett zöldség, mindenki befőzi magának télre a paradicsomot, lekvárokat, szörpöket régi receptek alapján. Az erdőből szedni a gyümölcsöt pedig egyes családoknak megélhetés, nem pedig sznobizmus Instagramon.

Kolozsvártól ugyan messze voltunk, de a magyar napok kapcsán odautaztunk pár napra. Nagyon színvonalas vásár volt, tele igényes programokkal és kereskedőkkel.
A steet food kínálatról pedig csak annyit említenék meg, hogy Londonban bátran megállná a helyét és jobb volt, mint amit bármelyik magyarországi vásár általában felvonultat.

A Borvadász Társaság minden estére szervezett borkóstolókat. Péntek este Maurer Oszkár volt. Nem néztem előzetes programot, de a nevével a RAW Wine Fair kapcsán már találkoztam. Oda a tumultus miatt nem jutottunk be, úgyhogy külön öröm volt, hogy a boraival ilyen személyesen is találkozhatok.

A kóstoló hatkor kezdődött, 10 lej (710 Ft) volt a jegy rá és további 10 lej a pohár, amit akár vissza is lehetett váltani a kóstoló után.
Maurer Oszkár energikus személyiség, tele életerővel és vidámsággal. A bemutatkozását azzal kezdte, hogy nem bírja a kötöttségeket és a kötöttségek nemcsak az embernek, de a bornak sem tesznek jót.
16 hektárnyi területen művelnek szőlőt, ami két történelmi borvidéket ölel fel: a Szerémséget és a Dél-Alföldet. Igyekszenek a régi, őshonos magyar fajtákat termeszteni. A bor készítésénél fontos a természetesség és a minél kevesebb vegyszer használata.

Az első bor amit kóstoltunk az a Szerémi Szerelem volt. A feleségével két különböző évjáratú sárgamuskotályt és furmintot házasítottak. M.O. azt mondta rá, hogy alapbor. Szerintem ez tipikusan az a fajta, amikor találkozunk egy régi ismerőssel és nagyon sok megbeszélni való van, szeretnénk kinyitni egy üveg bort, de ezúttal nem a bor értékelése és elemzése a fontos, hanem a beszélgetés és a partner.

A második egy 2013-as Zöldfülű volt. Ez Dél-Alföldi bor amiben hat fajtát házasítottak össze: szerémi zöldet, bakatort, mézes fehéret, bánáti rizlinget, furmintot és olaszrizlinget. Első hallásra nagyon soknak tűnt a hat fajta. Két dologra számítottam a kóstolás előtt. Az egyik, hogy atomjaira fog esni a számban és nem fogom szeretni, a másik, hogy annyira jó lesz, hogy az amúgy nem szűken mért kóstolót is kevésnek fogom találni. Annyit írtam le a borról magamnak, hogy ‘WOW’. Nem is kell mást mondani róla.

A kóstolások között/alatt Oszkár a történetek mesélésében nem állt meg. Sőt. A borokat ő is kóstolgatta velünk, így a hangulat kezdett egyre kötetlenebb lenni. Sokat beszélt arról, hogy a közösségi lét/szellem megszűnőben van mostanság, ezzel párhuzamosan értékek, tradíciók is elvesznek. A modern ember úgy gondolkodik, hogy ‘én’, míg a régi ember, egy közösség tagjaként, úgy gondolkodott, hogy ‘mi’. Inspiráló volt ez a mondata, mert eszembe jutott, hogy az emberek a nagy városokban mennyire magányosak, pedig kifelé azt mutatják, hogy nem. Azt gondolom, hogy ez a fajta belső magány az ‘én’ gondolkodásmódban gyökerezik.

Közben a következő bor felé haladtunk, ami a Bakator volt. Ez is egy ősi fajta, a bátrak borának tartották és a katonák itták. Azt mondta, hogy ebből csak illatmintákat fogunk kapni, mert nem tudott csak öt üveggel hozni (kb 60-an voltunk a kóstolón).
Ennél a pontnál M.O. megállapította, hogy míg a menekültek vagy illegális bevándorlók papírok nélkül mászkálnak Európa országai között gyakorlatilag büntetlenül, addig Szerbiából 5 üveg bort lehet bevinni az EU területére/fő. Hirtelen átfutott az agyamon a gondolat, hogy mi összesen 7 féle bort kóstolunk meg és ezek a palackok igen kalandos úton kerülhettek ide…
Szóval a Bakator. Gyönyörű volt a színe, az íze pedig egészen mesebeli, szinte selymes. Az a fajta fehérbor, amihez enni kell valamit egy kifinomult, elegáns étteremben.
M.O. itt elmondta, hogy több bora megy Michelin csillagos éttermekbe. És ezek az éttermek nem fogják a bort csak azért megvenni, mert történelmi borvidéken készült és jó a marketingje. Ők azért veszik meg, mert minőségi. Én ilyen bort minimum két csillagos éttermekben ittam.

A következő bor egy 2013-as Sárgamuskotály volt. Ez a szőlőfajta a Pálos szerzetesi rend hagyatéka a környéken. Hordóban erjedt. Mást nem írtam le róla, mert itt már inkább olyan témák kerültek elő, hogy hazaszeretet, miért mennek a magyarok (határon innen és túl) nyugatra és a magyar miniszterelnök döntéseinek az elemzése. Ezen nincs mit részletezni, a témák illettek a hangulathoz, a közönség pedig élvezettel hallgatta őket.

Ja, igen, a következő bor, mert végül is azért voltunk ott. Fehér corvinát kóstoltunk, ami öt fajta házasítása: szerémi zöld, fehér bakator, rajnai rizling, mézes fehér és sárgamuskotály. Gyönyörű címkéje volt, már magában az is mesélt. Olyan dűlőkből származnak a borok amik valaha a Hunyadi családhoz tartoztak. Karakteres fehérbor volt.
Ezúttal témánál maradtunk: ahhoz, hogy egy borról igazán jó véleményt tudjunk mondani, meg kell inni belőle legalább 4 palackkal. Még szerencse, hogy az nincs meghatározva, hogy azt mennyi idő alatt kell megtenni. :)

Eddigre már igencsak eltelt az idő, úgyhogy az utolsó két bort a többihez képest gyorsabb ütemben kaptuk. Kóstoltunk egy 2013-as Kadarkát a Szerémségből, amit M.O. csak piros bornak hívott. Piros gyümölcs illata volt, enyhén fűszeres ízzel. Sokak szerint az este legjobb bora volt, de határozottan az eddigi legjobb Kadarka, amit valaha ittam.

A sort a 2011-es Birtokvörössel zártuk. Számomra télies illata volt, nagyon tartalmas ízzel. 14,5 % volt az alkoholtartalma, de ez egyáltalán nem érződött rajta.

A beszéd az ‘az vagy, amit megeszel’ ez esetben megiszol közhellyel zárult. Természetesen ettől bővebben kifejtve. Ezzel amúgy én is mélységesen egyetértek. Eddigre az arcok kipirosodtak és a hangulat is emelkedett lett, én meg igencsak éreztem, hogy a fejembe szállt a bor és nem árt egy kis friss levegő.
Hihetetlen színvonalas borkóstoló volt, emlékezetes borokkal és történetekkel, szinte ingyen.

Maurer Oszkár szeptember 24-én Budapesten a Kadarka borbárban tart borkóstolót. Jegy ár: 3900 Ft. Részletek itt.