A csütörtöki Gourmet bemelegítés után úgy döntöttünk, hogy vasárnap megyünk ki megint. Addigra ígértek szép időt és aznap voltak olyan programok a színpadon amik engem érdekeltek.
A kóstolást ezúttal a Bock Bisztró kenyérben sült paprikás csirkéjével kezdtük. A tetején egy fél rák és borsócsíra van.
Folytattuk egy Ráckóczi túróssal a Babeltől. Szerintem az a morzsa nem kellett volna rá. Helyette a sütemény rendes tésztáját is elbírta volna. Itt jöttem rá, hogy itthon még mindig tart a 'morzsaforradalom'.
A Larus Étteremtől megkóstoltuk a BBQ sült marha szendvicset és a kínai pálcikás paprikás csirkét. Szerintem mindkét étel átlag feletti volt és nálam ez a paprikás csirke nyerte meg az első helyet a fesztivál során.
Ettünk egy bodzás zsendicenyalókát is a Chianti Étteremtől (Veszprém). Morzsa mindenekfelett.
Az Arany Kaviár Étterembe régóta szeretnék elmenni, úgy néz ki, hogy idénre is csak ez a két apróság jutott, amit itt kóstoltunk meg. Az egyik a feketekaviár-kóstoló volt pezsgővel, a másik pedig paprikás csirkés pelmenyi. Előbbit pezsgővel kértük, ár-érték arányban ez volt a Gourmet legdrágább fogása. Egyáltalán nem volt rossz, de annyit nem ért meg, amennyit elkértek érte (kb. 2200 Ft-ot).
Kóstoltunk erdélyi csórékolbászt (mics) a Grill 'n' Chill-től. Ők amúgy nagyon finom meggysört is árultak.
Zsolti kíváncsi volt a Dolcissima olasz édességeire is, úgyhogy ettünk egy pisztáciás cannolit. Én az utóbbi időben fenntartással kezelek mindent, amire rárakják az olasz jelzőt, mert attól, hogy olasz nem lesz jó minőségű vagy különleges a termék. De ez egyébként nagyon finom volt.
Ettünk egy kenyérlángost is Tukacs Roland Pékmestertől. Szoktam olvasni a fesztiválokon megjelenő kenyérlángosok körülötti netes vitákat, ezért akartam megkóstolni. Nem szoktam gyakran enni, ez kívül ropogós volt, belül puha, érződött rajta a tejföl és a pirított húsos szalonna íze is, nem tűnt tömegterméknek, én meg voltam elégedve vele.
A nagyszínpadon lévő műsorok közül engem Wolf András és Fekete Antonio bemutatója érdekelt (Salon Étterem). Egy ételt tálaltak ki háromféleképpen három különböző tányérra, majd készítettek kóstolókat is a közönségnek. Ez enyhén füstölt pisztráng volt zöld alma pürével, retekkel és szezonális mini salátalevelekkel.
Utánuk a magyar Bocuse d'Or csapat tartott egy rövid beszámolót arról, hogy milyen volt a versenyre való felkészülés, és hogy egyenként jelenleg merre dolgoznak. Pohner Ádám, aki a commis volt a csapatban, az Olimpia étteremben dolgozik; Vomberg Frigyes, aki a coach szerepét töltötte be, tanít; Molnár Gábor pedig, aki a szakács volt, most is Münchenben dolgozik. Hárman készítettek egy szezonális fogást langyos lazaccal, eperrel, csalán levéllel és fenyőrüggyel, amiből kóstolókat küldtek ki a közönségnek, ahogy korábban a Salon séfjei is, de akkora volt a tolongás a felszolgáló lányok körül, hogy ezt nem tudtuk megkóstolni.
A színpad záró műsora a Bíró-Segal párbaj volt. A téma a répa volt, ebből kellett egy-egy fogást elkészíteniük. Segal Viktor két fogással készült: egy répalevessel szárított passiógyümölccsel és egy répás piskótával kacsamellel. Bíró Lajos egy fogást hozott csak: répa és csicseriborsó fasírtot, amit burgerként tálalt. Viktor fogásai a fine dining vonalat képviselték míg Lajosé a bisztrókonyháét. A verseny természetesen döntetlen lett. Az ételek elkészítése folyamán Lajosnak inkább a szája járt, mint a keze, folyamatosan osztotta Viktort, míg neki főleg a keze járt, a szájával pedig próbálta menteni a menthetőt. A szócsatájukon a közönség sírt a röhögéstől.
Az ételek mellett az ital kínálatot is alaposan szemügyre vettük. Először kóstoltuk a Terra Hungarica által forgalmazott bio borokat. Én nem tudtam, hogy már itthon és Magyarország környékén is vannak olyan borászok akik így készítenek borokat. A most Londonban olyan divatos 'narancsbor' is van a kínálatukban. (Néhány napig héjon hagyják a fehér mustot.) Ezt szerettük volna megkóstolni is, a fiatal lány, aki egyébként nagyon lelkesen beszélt a borokról meg a bio termelésről, udvariasan felhívta a figyelmünket, hogy ennek 1200 Ft / 0,5 dl a ára. Kifizettük volna, de a főnök mondta neki, hogy fél dl miatt nem nyithatja ki az egész palackot, mert vasárnap este lévén nem tudják eladni a többit. Ezt megértjük. Megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne az egész üveg, mire a fickó lenézően és bunkón rávágta, hogy NYOLCEZER! Nem vettük volna meg amúgy sem, mert inkább bemegyek majd a boltjukba és megveszem ott, de ez a lenéző és bunkó elutasítás kiverte nálam a biztosítékot.
Visszamentünk a Malackrumpli standjához is. Szuper volt a szendvicsük, de a házi joghurtjuk még jobb. Életemben nem ettem még olyan finom, krémes joghurt ízű joghurtot. :)
Személyes véleményem a Gorumet-ról:
- teljesen európai fesztivál, méltó párja a Taste of London-nak, bármelyik külföldi ismerősömnek ajánlanám, mert tényleg megéri elmenni;
- a termelők, kiállítók megközelíthetőek, bármikor szívesen beszélgettek velünk arról, hogy mit csinálnak, miért, hogyan, mi a filozófiájuk stb;
- ezen a szinten a magyar gasztronómia végtelenül belterjes. Ugyanez az érzésem volt Lyon-ban és Stockholmban is a Bocuse d'Or kapcsán. Nem lehetetlen bekerülni, mert a Gourmet-n is voltak olyan termelők, akik nincsenek benne ebben a körben;
- olcsóbb, mint bármelyik másik nemzetközi fesztivál, viszont a magyar átlagfizetéshez képest megfizethetetlen. Sok turistát nem láttam, pedig ha valamit, akkor ezt a fesztivált kellene nemzetközi marketingben tolni. De nem reklámozzák, mert belterjes, aztán csodálkoznak, hogy még ilyen árak mellett is minden kiállító veszteséggel távozik. Értem én, hogy a 'pofavizit' miatt egyes éttermeknek muszáj ott lenni és kiállítani, hogy ez nekik reklám, de ha minden kiállító ilyen feltételekkel van ott és veszteséggel távozik, akkor bizony ebben az üzletágban komoly (alapvető) gazdasági problémák vannak.
Látogatás: 2015. május 24.
