Évek óta terveztük, hogy megnézzük London legnagyobb kaja fesztiválját, de egészen eddig soha nem jött össze.
Idén az ascoti lóversenyre is készültem, azon voltam már egyszer és hatalmas buli: szép ruhák, kalapok, piknik, fogadások, izgalom, mezítláb fűben táncolás, pezsgőzés és ráadásnak még a királynőt is lehet látni, ahogy integet az alattvalóknak. Szerencsétlenségemre egy időpontban volt mindkettő, így csak az egyik fért bele, úgyhogy a Taste of London-t (London íze) választottuk.

Mi az utolsó nap (vasárnap) mentünk ki. A kóstolni kívánt dolgokra a fizetőeszköz az úgynevezett korona volt, amit a jegy áron felül kellett megvenni (1 korona = 1 font). A sima jegy 29 fontba került /fő plusz az elkölteni kívánt korona. Szerencsére a neten elővételben lehetett premium jegyeket is vásárolni 40 fontért / fő, ami tartalmazta a 20 fontos belépőt és 20 koronát is. Erre még ráraktak 4.03 fontnyi foglalási díjat is, úgyhogy a végösszeg 44.03 font / fő volt. Nem olcsó, de így jobban megérte.
Az egyik árus azt mondta, hogy szerencsés napon jöttünk, mert most sokkal több kóstolót adnak mindenhol, mint az előzőeken. Valóban elég bőkezűek voltak mindenhol, de szerintem ez annak köszönhető, hogy mindenki látta már, hogy mennyi alapanyaga maradt, visszavinni már senki nem akarta az üzletbe, így elosztogatták. Ezt jó tudni, máskor is vasárnap megyünk majd! :) Minket a különböző színpadi programok nem hoztak lázba, úgyhogy sétálgattunk, kóstolgattunk, fényképeztünk és jól éreztük magunkat a napsütésben.

A kiállításon 40 étterem vett részt közel 160 fogással, igazi maraton lett volna végigenni az összeset. A többség három plusz egy fogást kínált, a negyedik a hely ikonikus étele volt, amit a többihez képest jóval drágábban kínáltak. Az átlag fogásokat 3-6 koronáért, míg az ikonikusokat 7-20 közötti áron lehetett megvenni. Utóbbit én már meglehetősen extrémnek éreztem, így ezeket ki is hagytuk. Ahogy néztem a standokat, ezzel nem voltam egyedül, mert sok étterem csökkentett az árakon. Pl.: 20 helyett 15-ért vagy 12 helyett 8-ért árulták őket.

Kezdésnek megkóstoltuk az Action Against Hunger 5 csillagos hot dogját (5 korona). Azért 5 csillagos, mert 5 sztárséf alkotta meg. Hagyományos puha buci, nem vajas, nincs pirítva, abban volt mustár, lecsókolbász szerű vékony, csípős virsli és pirított, ropogós hagyma, ketchup és almaszósz.

A következő standot az Ametsa with Arzak Instruction foglalta el. Az ő valamelyik ételüket mindenképpen ki szerettem volna próbálni. Az ikonikusat választottuk, ami fish and chips volt (10 korona). Hagyományos bundás halat kaptunk, amit kagylós szószon tálaltak, a chips szerepét pedig a piros és lila burgonyapapír töltötte be. Jópofa, izgalmas és finom is volt.

Szerencsénk volt, mert a konyháról kihoztak kis poharakban kóstolót a desszertjükből, ami sült ananász fagyi volt karamellizált tejkrémmel. Mindkettőnknek ízlett, az pedig plusz pont, hogy ingyen osztogatták. Egyébként 4 koronáért árulták, de gondolom ettől nagyobb adagban.

Ezen a standon retró kötényeket árultak. Zsolti első kérdése az volt, hogy ez most a konyhába vagy a hálószobába való? Szerintem is-is, fantáziától függ. :) Mindenesetre a honlapon árulnak hozzá combközépig érő zoknit és oldalt masnival megkötős átlátszó bugyit is. A kötény egyébként 25 fontba kerül.
“Mix it up” in the kitchen with The Messy Baker.

Koreának volt több pultja is a kiállításon, náluk mindent ingyen lehetett kóstolni, töltött gombócokat, tészta levest, párolt marhahúst, szószokat stb. Ők külön katalógust is osztogattak ‘The taste of Korea’ (Korea íze) címmel, benne a UK-ban is kapható termékekkel és receptekkel. Kihangsúlyozták, hogy jelen vannak Twitteren, Facebookon és Instagramon is. Határozottan nem sajnálták a pénzt marketingre.

Litvánia is hozta a termékeit, itt is ingyen volt az összes kóstoló.

Zsolti semmit nem szeret meginni melegen, a kakaót sem. Így rendkívül boldog volt, amikor felfedeztük a Hans Sloane nevű cég standját. Ők hideg, csokis, minőségi italokat készítenek. A két legfontosabb szó ebben a mondatban a ‘hideg’ és a ‘csoki’.
Chocolate made for drinking.

A Green and Black csoki gyártó cég standja is méretes volt. Minőségi termékeik vannak, amiket a nagyobb szupermarketekben meg lehet vásárolni, így mindenki számára elérhetőek. Megmondom őszintén, nekem a tejcsokis termékeik a kedvenceim, de Zsolti szerint a csoki 60 % felett kezdődik. Szerencsére mindkettőnk megtalálta a neki valót a tömegben. A tányérokra kirakott hatalmas kupacok kóstolók voltak. Senki nem volt szégyenlős, csak boldog, majszoló arcokat lehetett látni. A nap végén akció volt, 6 tábla csokit lehetett venni 10 fontért, ami minőség / ár kategóriában rendkívül kedvező. A saját érdekünkben nem éltünk az ajánlattal.

Utunk a keleti éttermek standjaihoz vezetett, mindketten szerettünk volna kipróbálni valamit ebből az ízvilágból is. A Sake No Hana étteremtől kóstoltuk a csirkés tányérukat amihez 7 fűszeres szósz járt (5 korona). Ízes, de nem túl fűszeres, finom fogás volt helyenként ropogós bőrrel a husin.

Egy külön sátorban a kistermelők kaptak helyet.
Ki gondolta volna, hogy a pillecukorra érdemes céget alapítani?
Mallow & Marsh

Találtunk egy 2013-ban alapított gin céget is. Életem legfinomabb gine ez volt. A 42 %-os alkoholtartalma ellenére is kellemes és iható, egyáltalán nem karcos, inkább kifinomult. Első gondolatom az volt, hogy ezt kár lenne tonikkal higítani.
Pickering’s Gin

Találtunk egy standot, ahol virágok egy pohár vízben “áztak” és nagyon dekoratívan néztek ki.

Az érdeklődés is nagy volt a pultnál, úgyhogy a srác lelkesen el is magyarázta, hogy mégis mik ezek.

Ezek kézzel összecsomózott zöld tea levelek, amiknek a belsejébe valamilyen aromás virágot raktak. Forró vízzel felöntve a virág néhány perc alatt kinyílik a pohárban. Ez eredetileg tea, megkóstoltam és határozottan finom, de asztali dekorációnak is lehet használni néhány napig.
Flora Tea the art of the tea
Zsoltinak sikerült egy klassz, látványos videót is készítenie arról, hogy a virág hogyan nyílik ki.

Következő kóstolónk a Taste of London nyertes fogása volt a Club Gascon-nál (7 korona). Roston sült libamáj újhagymával, ropogós burokban.

Mások is alkalomhoz öltöztek. :)

Ez egy kukorica leves volt, mandula pürével és rákocskákkal a La Gavroche standjánál (3 korona). Engem nem győztek meg, semmi említésre méltó nincs ebben a levesben és értem én hogy egy-egy fogásból több ezer adagot kell készíteniük, de a Gavroche-tól akkor is valamivel többet vártam volna. Amúgy ők voltak azok, akik az ikonikus ételüket, ami homár és szarvasgomba saláta volt 20 koronáért árulták eredetileg, aztán már ‘csak’ 15-ért.

Az utolsó általunk kóstolt ételt a The House of Ho standjánál vettük. Tradicionális vietnami szendvics füstölt lapockával, uborkával korianderrel, répával és fűszeres, csípős szósszal (6 korona). Az összhatás fojtóan száraz volt, a szendvics becsületét a szósz mentette meg, az tette ehetővé. Abszolút csalódás.

Záróra felé közeledve mindenki próbálta még kiárulni a meglévő dolgait.

Az egyik kenyeresnél egyet fizet kettőt kap akció volt.

Kifelé menet a Taste of Thiland részen keresztül kellett menni. Thiföld sem sajnálta a pénzt a marketingre hasonlóan a koreaiakhoz.

A hivatalos füzetben láttam, hogy idén először rendeznek Taste of London Winter-t is november 20-23-án. Arra remélhetőleg nem felejtünk el sajtó belépőt kérni és akkor belső információkkal is tudok majd szolgálni.

Még több képet itt tudtok nézni.
Fotók: Fejér Zsolt