Néhány hete írtam egy cikket a helyi piacról. A vásárlás után főztem egy aránylag gyors ebédet, amiben a főszereplő a kacsamell volt. Főzés közben Zsoltinak meséltem a kacsamell elkészítési módjait, amit aztán érdeklődéssel hallgatott, így megfordult a fejemben, hogy mindezt le is írhatnám, mert ha őt érdekli, valószínűleg másokat is fog. A cikk után valóban többen kértétek az elkészítési módját, úgyhogy a saját tapasztalataim alapján összeszedtem néhány dolgot a kacsamell sütéséről.

Sokan ott rontják el az egészet, hogy azt hiszik, hogy csak azért mert a kacsa a szárnyasok közé tartozik, a mellével ugyanúgy kell bánni, mint mondjuk a csirkéével. Egy szép darab kacsamell filé sokkal közelebb áll egy steakhez, mint mondjuk a csirkemellhez. Na meg van egy guszta zsírréteg a tetején, ami csak nagyon ritkán sikerül igazán ropogósra és ha ez még gumis hússal is párosul, garantáltan meglesz a nem feltétlenül pozitív véleményünk.

Mi a husikat vákuum zacskóban vettük, kibontva friss illatuk volt. Szerintem sokat nem álltak benne, maximum előző nap vágták le őket. Hazaérve a piacról már nem tettem be őket a hűtőbe, a konyha pulton várták további sorsukat.
Körbeforgattam a melleket a deszkán, ismét megállapítottam, hogy ezek valóban nagyon szép darab husik, majd egy éles késsel kis kockákra bevagdostam a zsírréteget a tetején. Ez elősegíti az egyenletes sütést.
Egy vastag aljú vas serpenyőt felhevítettem közepesen forróra, majd tettem bele egy kevés olívaolajat. Amikor az is felhevült, a gázt takarékra vettem és beletettem a (sózott, borsozott) kacsamelleket a bőrével lefelé és lassan elkezdtem pirítani őket. Néhány perc után elkezdett kisülni belőle a zsír, ami egyre több lett, aztán idővel a kacsamellek pirítás helyett átmentek bő zsiradékban sütésre. Mivel én nem ezt akartam, a felesleges zsírt egy pohárba kiöntöttem a serpenyőből, így a lassú tűzön pirítás folytatódhatott.
Közben előmelegítettem a sütőt 180 C-ra és Zsolti megjegyezte, hogy ezek a mellek hogy “összeugrottak” és így bizony eléggé dundik lettek. No igen, itt már ő is belátta, hogy ezek inkább hasonlítanak egy szép darab steakre, mint egy csirkemellre.
Amikor a zsír a tetején aranybarna lett megfordítottam őket és a húsos oldalukat is sütöttem 15-20 másodpercig. Itt már kezdtünk éhen halni.
A kacsamelleket visszafordítottam a bőrös oldalukra és serpenyőstül mentek a sütőbe 8 percre. Én részemről jobban szeretem a kacsát egy picit jobban átsütve, mint nyersen, úgyhogy a medium (vagy rózsaszín) fokozatra törekedtem. 4 perc után úgy láttam, hogy “nagyon sülnek” úgyhogy visszavettem a hőmérsékletet 150 C-ra.
Miután letelt az idő egy deszkán pihentettem őket húsos oldallal lefelé, hogy a kiszivárgó húslé ne áztassa el az egyébként annyira gondosan ropogósra sütött zsírréteget.
Addig pihentek, amíg a hollandi mártás elkészült és a köreteket kitálaltuk a tányérokra. Látszódott rajtuk, hogy sikerült mediumra készíteni őket, mert pihentetésnél a húslé elkezdett kiszivárogni. Ez medium fokozat alatt nem történik meg. Felvágásnál pedig ujjongtam, hogy mennyire szépek lettek.

Tippek, magyarázatok, tanácsok

- Ha a nyers hús sokat áll (több mint 4 napot) vákuumozva, kibontva a zacskót nagyon büdös tud lenni. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, csak egyszerűen nem friss és befülledt. “Szellőztetés” és megmosás után ez a kellemetlen illat elmúlik.
- Ilyen húsokat otthon könnyebb és gyorsabb úgy sütni, hogy néhány órával készítés előtt kivesszük a hűtőszekrényből és megvárjuk amíg szobahőmérsékletű lesz.
- Sokan a kacsamellet hirtelen kezdik el sütni mindenféle zsiradék nélkül, nagyon forró serpenyőben. Az a tapasztalatom, hogy ezzel ugyan látszólag szép eredményt érünk el, mert a zsír teteje meg fog pirulni, de az alsóbb rétegek ugyanúgy megmaradnak “kisületlenül”. Ettől lesz olyan érzésünk, hogy annak ellenére, hogy a színe gyönyörű, ráharapva mégis gumis is nyers. Azzal sem értek egyet, hogy zsiradék nélkül kezdjük sütni. A sülés sokkal könnyebben és szebben megindul, ha az elején egy kis olajjal rásegítünk. A közepesen forró serpenyő pedig azért fontos, hogy a zsír rendesen átsüljön és egyenletesen piruljon. Ez melltől függően 15-20 percig fog tartani, aztán mehet a sütőbe.
- A hús pihentetése ugyanolyan fontos lépés, mint a sütése. Az amúgy feszes mellek néhány perc alatt ellazulnak, a húsnedvek visszaszivárognak a rostok közé és ezáltal sokkal finomabb és puhább lesz.
- Sokan azt hiszik, hogy a kacsamell egy olyan húsrész, amit gyorsan, egyszerűen el lehet készíteni. Egyszerűnek egyszerű, ha az ember tudja, hogy hogyan bánjon vele, de gyorsnak egyáltalán nem nevezném, a mienk kb. 35 perc alatt lett kész.

Sütési fokozatok

Ez nemcsak kacsamellre vonatkozik, hanem az összes egyéb húsra is. A fokok a maghőmérsékeletet jelentik.

Blue: 35 C. Nagyon ínyenc steak mániások szokták kérni, ez olyan mintha langyos húst ennénk. Ennek a másik fokozata a “black and blue”, amikor a kéreg szinte meg van égetve, de a közepe még extra nyers.
Rare: 42-45 C. Itt azért erősen megoszlanak a vélemények, valaki szerint a rare kategória a 46-50 C. Szerintem ez konyha és szakács függő, ki mit nevez annak.
Medium rare: 53-55 C.
Medium (közepes vagy rózsaszín): 58-60 C. Ennél a fokozatnál kezd a húslé kiszivárogni a húsrostok között pihentetéskor. Azt szoktuk rá mondani, hogy “vérzik”.
Medium well: 63-65 C.
Well Done (átsült): 72 C +

Ha nincs maghőmérőnk otthon, használhatjuk a hüvelyk ujjunk alatti párnácskát is.
Rare: megérintve a hüvelykujj alatti párnácskát.
Medium rare: összeérintve a hüvelyk és a mutató ujjat, úgy megnyomni a párnácskát.
Medium: hüvelyk és a középső ujj összeérintve, aztán párnácskát tapogatni.
Medium well: hüvelyk és gyűrűs ujj…
Well done: hüvelyk és kis ujj…

Sous vide kacsamell

A sous vide-val egy kevésbé jó minőségű kacsamellből is ki lehet hozni a legjobbat, anélkül, hogy bárki megmondaná, hogy ez kicsivel gyengébb.
Előkészítés után a melleket tegyük 15 %-os fűszeres só oldatba 2 órára, majd folyó hideg vízzel mossuk fél órát. Vákuumozzuk le őket, majd tegyük 62,5 fokos vízfürdőbe addig, amíg a maghőmérséklet eléri az 56 fokot. Ehhez lehet kapni egy különleges szivacsot, amit a vákuumzacskóra kell ráragasztani, majd még a vízbe rakás előtt beleszúrni a maghőmérőt és benne hagyni addig, amíg a mellek elkészülnek. Mérettől függően ez kb 20-30 perc. Jeges vízben azonnal hűtsük le őket.
60 fokos vízfürdőben melegítsük fel 15 perc alatt, majd süssük ropogósra a zsírréteget a fentebb leírtak szerint. Ennél a módszernél nincs szükség a másik oldal sütésére. Tálalás és szeletelés előtt legalább 10 percet pihentessük lehetőleg meleg helyen (holdomat a legjobb).
Az a tapasztalatom, hogy éttermekben sokkal egyszerűbb, gyorsabb és könnyebb a kacsamelleket sous vide-val elkészíteni, mint hagyományosan. A szervizt jelentősen felgyorsítja anélkül, hogy minőségromlás következne be.

Köretek

Hogy a cikk teljes legyen így a végén leírom, hogy az egyéb köreteket hogyan készítettem el a kacsamellekhez.

Krumpli: a hámozott megmosott burgonyákat cikkekre vágtam majd sós vízben ¾-ig megfőztem. Leszűrtem, megszórtam oregánóval és sütőben megpirítottam őket.
Gomba: cikkekre vágtam őket majd nagyon forró serpenyőben a kacsáról leöntött zsírral aranybarnára pirítottam. Sóztam, majd nyakon öntöttem egy dl portói borral, ami azonnal elpárolgott csodás ízt hagyva maga mögött. Tálalás előtt megszórtam friss, apróra vágott petrezselyemmel.
Hollandi mártás: Az Ínyesmester szakácskönyvéből vettem a receptet (159. oldal). Annyira használhatónak ítéltem meg, hogy semmit nem változtattam meg rajta. Két főre a felét készítettem el. /5 tojássárgáját, kevés sót, kis darabokra tördelt 14 deka vajat, ½ vizespohár tejet kevés sóval összekeverünk, és forró vízzel félig telt fazék fölött habverővel sűrűre verjük. A gőzről levéve beleteszünk 6 deka, szintén kis darabokra tördelt vajat, kevés törött borsot és citromlevet ízlés szerint./