HB megint kijött egy tv sorozattal, amit a Channel 4-on vetítettek az elmúlt hetekben. Ezúttal sem extrém lakomák, sem otthoni receptek nincsenek benne. A show célja, hogy olyan “régi” és “hagyományos” dolgokat elevenítsen fel amikre az embereknek már nincs idejük (angol reggeli) vagy épp kezdenek kimenni a divatból (tea szünet). De ez még nem minden: mindezt úgy akarja elérni, hogy az embereknek az összes gyerekkori emlékét visszahozza, amikor megkóstolják. És ha még ez sem lenne elég, akkor még azzal is rákontrázik, hogy mindenből gigantikus méretűt épít.

A hatalmas méretek miatt az adott gyárakba is ellátogat, beszél érdekességekről, a műsor tele van tűzdelve 20-30 éves reklámokkal és időnként mérnökök segítségét is kéri. Szerintem elég szórakoztató és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy úgy van telerakva reklámokkal, hogy az a nézőnek fel sem tűnik, annyira.

1. rész – Heston’s Big Breakfast (Heston nagy reggelije)

 

Ó az a híres angol reggeli. Mi mással kezdődhetne a show? :) Kolbász, gomba, hurka, bab, paradicsom, tojás és a többi. Kis méretben sem szeretem, kétlem, hogy gigantikusban jobban ízlene.
Heston kiment birmingham-i pályaudvarra reggel és megkérte az embereket, hogy reggelizzenek vele egy nagy közös tányérból. De persze mindenki rohant ő meg ki volt akadva, hogy az emberek nem értek rá és miért nem szoktak reggelizni.
Kegyetlen kapitalista világban élünk, ahol a reggel az emberek többségének csak rohanás. (Nekem is!)
Az adás hátralévő részében kibérelt egy vonatot és néhány szerencsés civilnek reggelit készített, hogy bebizonyítsa ez olyan dolog, amit igenis lehet, és kell is élvezni (feltéve, hogy van rá időnk). Ők jól szórakoznak, HB meg hozza a formáját.

2. rész – The Sky High ’99 (Az égig érő csavaros fagyi)

 

A csavaros fagyit gyerekkorom óta imádom én is.
Angolul “99 Flakes” a neve és a britek még a Magnumnál is feljebb helyezték a rangsorban. Mivel ez volt az emberek kedvence HB úgy döntött, hogy megépíti több mint 5 méteresre, hogy egy egész városnyi embernek jusson belőle. A gombóc fagyi 1 tonnás volt és 4 hétig fagyasztották. A fagyi tetejére a cukorkákat nagy ováció közepette ágyúkkal lőtték fel.
Az ország legnagyobb fagylaltgyárából kapott segítséget a megépítéshez.

3. rész – Blumenthal’s Big Brew (Blumenthal nagy főzete/kotyvaléka) :)

 

Ez az epizód nagyon-nagyon angol volt. Megpróbálta feleleveníteni az 5 órai teaszünetet. Az angolok imádják a kekszet a teába mártogatni és úgy enni, úgyhogy megnézette tudósokkal, hogy miért jobb az a keksz, amit mártogatnak, mint az amit nem. Főzött 500 l teát és megalkotta a világ legnagyobb csomag kekszét, ami a sokadik tunkolásra sem tört szét. Ahhoz, hogy ezt valaki így át tudja élni, angolnak kell lenni. Mindenesetre nem angol szemmel nézve is igen mókás volt.

4. rész – Heston and the Giant Sweet Factory (Heston és a hatalmas édesség gyár)

 

Időutazást csinált a gyerekkorba felnőtt fejjel. Egy nagy teremben felépített néhány édesség szobát, amiben mindent meg lehetett enni: a fákat, a festményeket, a falon lévő dekorációt stb. Továbbá megalkotta a világ legsavanyúbb cukorkáját és gyártott hatalmas csokipasztillákat is. Látszik rajta, hogy imádta, tisztára, mintha megint gyerek lett volna. Amúgy az egész a Charlie és a csokigyáron alapult.

5. rész – The Pub in a Pie (Kocsma a pitében)

 

A pub-ok angliában fontos szereplői a társadalmi életnek. Itt nem ritka, hogy munka után 6-7 óra körül emberek öltönyben vagy kosztümben beülnek egy sörre meg egy burgerre dumálgatni, aztán mennek haza. Péntek esténként meg egyenesen program is lehet. Ezt most főleg a közép korosztályra értem.
Itt is, mint otthon, minden kis falunak megvan a maga helyi pubja. Mert hát nincs falu templom és pub nélkül (+ buszmegálló).
Heston felkeresett egy istenhátamögötti wales-i falut, aminek bezárták a pubját, így a “vendégek” az egyik szomszéd kerti sufnijában voltak kénytelenek iszogatni, ha úgy támadt kedvük. Heston kitalálta, hogy ugyan csak egy napra, de visszaadja nekik a pud-ot ehető formában a park közepén. Gyakorlatilag felépített egy pite alakú kocsmát, amiben a helyiek által készített sört szolgálták fel (ezt még a pap is megáldotta) és ehető volt a biliárd asztal, meg a golyók, meg a fal, meg majdnem minden. Jó kis móka lehetett, a helyiek meg nem is titkolták, hogy mennyire felrázta ezzel az ottani életet. :)

6. rész – The Massive Lunch Box (A hatalmas ebédes doboz)

 

A fordítás szerint ez ebéd, de akár tízórai is lehetne. Az iskolák étkeztetési szokásaiban nem vagyok otthon, hülyeséget meg nem akarok írni, de a lényeg az, hogy anyuci pakol a gyereknek szendvicset, gyümölcsöt stb. a tízórais/ebédes dobozba, amit ők kisebb-nagyobb lelkesedéssel aztán elfogyasztanak. Heston célja ennek az unalmas mindennapi rutinnak a felrázása volt mind a szülő (aki készíti) mind a gyerek (aki elfogyasztja) részéről.
Persze sikerült, közben nagyon informált lettem, hogy mik a gyerekek kedvencei és hogy egy rendes angol kajás dobozban mégis mi van: szendvics (azzal a gagyi kenyerükkel), valami műanyag gyümölcslé, friss gyümölcs (ami aztán a kukában végzi), csoki és a szerencséseknél chips. Ezek után nem csodálkoztam, hogy sok az elhízott ember.
Nekem soha nem volt sem chips, sem csoki a tízórais zacskómban, de valahogy nem is hiányzott.
A szülők meg a gyerekek is odáig, meg vissza voltak, hogy mennyire szuper lett minden: hatalmas doboz gyümölcslé, édes és sós szendvics, gigantikus Kit-Kat és masszív chips karika (Hula Hoops).

Nekem ez a rész nem tetszett, mert nem vagyok híve annak, hogy 6-8 éves gyerekeket chipsel meg csokival kéne tömni ebédre még akkor sem, ha szeretik. És egyáltalán, én nem adnék ilyen gagyi kenyérből szendvicset a gyerekemnek.
Beszéltem erről a kollégáimmal is, de szerintük ez a rész elég jól sikerült, mert hűen visszaadta a gyerekkori kajás emlékeket. Számukra is elképzelhetetlen volt az ebéd a lapos (gagyi) kenyér – csoki – chips trió nélkül. Itt ismét rájöttem, hogy ez is szokás kérdése, ha valamit elég korán kezdenek rásózni az emberre (mint ezt a kenyeret) akkor az a gyerekkor része lesz. Azt is megfigyeltem, hogy mi magyarok sokkal jobban értékeljük a friss, ropogós kenyeret, mint ők. (Persze kivételek itt is vannak.)

És a Hula Hoops chips…

HB ezt a márkát választotta, amit aztán megcsinált nagyban. Mivel még soha nem ettem, bementem a boltba és vettem egy zacskóval. Csak olyat találtam amiben 7 kicsi zacskó volt egy nagyba csomagolva. Tökéletesen illik a “lunch box”-ba. Azt kell, hogy mondjam, hogy valóban elég jó. Nem túl vékony, nem túl vastag, ropogós, de nem törik bele a fogunk és nincs műanyag íze. A kollégáim azt is mesélték, hogy gyerekkorukban felhúzták az ujjaikra és onnan ették le. Állítólag úgy az igazi.

7. rész – Heston’s Fantastical Christmas (Heston fantasztikus karácsonya)

 

A műsort úgy időzítették, hogy az utolsó rész vetítése a karácsony előtti héten legyen. Így nem is volt kérdés, hogy befejezésnek HB is karácsonyi kajákkal rukkolt elő. Bemutatta a hagyományokat, Mikulás ruhába öltözött és kitalálta, hogy megépíti/elkészíti a világ legnagyobb karácsonyi pudingját. A karácsonyi lakomához készített ehető karácsonyfa díszeket, hógömböt amiben ehető hó volt, ehető gyertyát, ehető hógolyót likőrrel megtöltve és még sorolhatnám.
Ötletesnek találtam azt, hogy a menü elfogyasztására a sürgősségi egészségügyben dolgozókat (és családjukat) hívta meg, hiszen nekik sincs karácsonyuk az ügyelet miatt.
Ez volt a kedvenc részem és nemcsak azért mert láthattuk HB kétségbeesetten állni a karácsonyi pudingja előtt, mert egy rakás sz.r lett. De versenyt futva az idővel megoldotta és összerakta és végül kész lettek, de aznap éjjel nem aludtak. Ez miatt a baki miatt az egészet teljesnek éreztem, hiszen gyakran előfordul, hogy improvizálni kell, még a családi vacsinál is, nemhogy egy étteremben. :)

A műsor alapvetően szórakoztató volt, de nem vagyok benne biztos, hogy akkor is megnéztem volna, ha nem nála dolgozom. Így időnként olyan érzésem volt, mintha csak magát, meg a jól bevált trükkjeit ismételgetné kis csavarokkal.
Az viszont nagyon tetszett, hogy sok régi angol szokás és dolog volt a műsorban, amiről én nem tudtam, mivel nem itt nőttem fel. Segített jobban megismerni a 30 évvel ezelőtti angol szokásokat és bizonyos értelemben a polgári kultúrát is.

Forrás: Channel 4

További ajánlók:

 

• a BBC 2 készített egy 3 részes sorozatot a Claridge’s Hotel-ról. Egy évig filmezték a dolgozókat, beszélgettek a főnékséggel, és próbálták bemutatni a luxust az átlagembereknek. És persze a (törzs)vendégeket is, aki hagyta. Szerintem remekül sikerült. Inside Claridge’s
  
  
• 2012 karácsonyára a Kövér Kacsa is készült egy karácsonyi menüvel. Akit érdekel erről egy részletes vendég/gasztro újságíró beszámolója, az itt olvashatja.