Az utóbbi néhány hónapban úgy alakultak a dolgok, hogy két kollégám is Budapesten töltött néhány napot. Az utazás fő oka az olcsósága volt és az, hogy általunk nagyon sokat hallottak a magyar szokásokról és ételekről. Persze féltékeny voltam amikor mondták, hogy mennek, nem is tett jót a honvágyamnak, de azért boldogan ajánlottuk a jobbnál jobb helyeket meg programokat.

Az egyikük "rendes" turista volt, nem annyira bulizósak a barátnőjével, de azért megnéztek mindenfélét és ettek sok helyen. Elküldtük őket többek közt a Mák Bistro-ba is, csak mert a Kata is dolgozott a HH-ben, de amikor ők ott jártak pont nyáriszüneteltek. Csalódottak is voltak egy kicsit.
Meg aztán előadtuk a srácnak, hogy a BKV ellenőrökkel vigyázzanak, mert bunkók és egyáltalán nem beszélnek angolul. Na ehhez képest, úgy jöttek vissza, hogy semmi bajuk nem volt velük, tényleg nem beszéltek angolul, de kedvesek voltak és amúgy is milyen poén volt, hogy a sorban mögöttük álló egyetemista lány fordított nekik, amikor jegyet akartak venni.
Tetszett nekik, hogy mennyire más minden ott, mint Angliában vagy Írországban. És imádták a termálfürdőket, a romkocsmákat, a lecsót és azt hogy minden "olcsó".
Örültem, hogy jól érezték magukat.

A másik srác is a barátnőjével ment, ők bulizósabbak. Neki is küldtem egy masszív listát azokról a helyekről, hogy szerintem miket nézzenek meg.
Ma reggel jött vissza dolgozni és az volt az első, hogy azt mondta ő is, hogy Budapest mennyire szuper hely, imádta, sajnálta, hogy vissza kellett jönnie és komolyan elgondolkozott azon, hogy odaköltözik. Na ezen azért jót mosolyogtam, de ahogy elkezdte mesélni az élményeit rájöttem, hogy nem viccelt.
Kezdjük azzal, hogy az általam a listába írt helyek közül az összesbe! elmentek vagy megnézték. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan fogja venni, úgyhogy nagyon örültem.
A romkocskmákat ők is imádták, de maguktól nem mentek volna be, mert kívülről rettentesen lepukkadt épületeknek látszottak. Nahát! :) Meg aztán egy nagydarab fickót is láttak sok arannyal a nyakában ülni az egyik bejárati asztal mellett, aztán az is elgondolkodtatta őket. De végül bementek, aztán alig akartak kijönni.
A fővám téri piac azért tetszett nekik annyira, mert tök jó volt látni, hogy az emberek naponta ott (is) vásárolnak és nem csak a szupermarketben állandóan.
Szinte minden kávézóba bementek, ami útjukba akadt, nem győzte dicsérni őket.
Éttermekből voltak a Mákban a Laci!Konyhában és a Bodrogi-ban. A Bock Bisztróban nem kaptak asztalt. A Laci!Konyhára azt mondták, hogy "húsos, de olcsó", a Bodrogira meg azt, hogy tipikus otthonos magyar kaját kaptak, viszont az egy kicsit furcsa volt nekik, hogy egyedül ültek az egész étteremben, de mivel amúgy is "be voltak csiccsentve már" ezen azért jókedvvel túlléptek.
No meg a Mák. A lelkére kötöttük, hogy mondja el, hogy a HH-ben dolgozik. Mindannyian kíváncsiak voltunk, hogy mit reagálnának rá. Az étlapot végigették (3 fogás + sajt és bor), de végül csak nem mondta el, hogy honnan való! Arra hivatkozott, hogy az egész olyan furcsán jött volna ki. (Nem hibáztatom, én sem mondom el soha, hogy hol dolgozom.) Utána rögtön meg is jegyezte, hogy a Kata mennyire jól néz ki :) Amúgy az ottani kajáért és stílusért odaáig meg vissza voltak. Éttermekből a Mák tetszett nekik a legjobban.

Persze be nem állt a szája egész nap és mesélte, hogy miket csináltak és ettek még, én meg magamban toporzékoltam, és csak mondogattam, hogy 28 nap, 28 nap, 28 nap és én is megyek végre. De amúgy nagyon büszke is voltam egyben. :)