Ugyan a nagy hírt már több, mint egy hete beharangoztam, a Michelin kalauz hivatalos megjelenése mégis október 5-én (pénteken) volt. Naná, hogy elő volt rendelve, így hétfőn meg is érkezett. Munka után hazaérve az első dolgom az volt, hogy megkerestem benne a HH-et. Meggyőződtem róla, hogy benne vagyunk, meg arról is, hogy igen, ott dolgozom. Az a tervem, hogy a könyvet beviszem a konyhára és aláiratom az összes kollégámmal és egy életreszóló emléket csinálok belőle.
A múlt hét gratulációk hadával telt el, néhány napig mindannyian csak lebegtünk és kb. 100-szor elhangzott az, hogy “…egy Michelin csillag…”. A pékség, ahonnan rendeljük a kenyeret, még egy tortát is küldött nekünk. A néhány napja véget nem érő mosolygás folytatódott. De szerintem ez normális.
Pénteken Heston is bent volt a konyhán, gratulált a főszakácsnak, utána minden pályán végigsétált és váltott velünk is néhány szót, szóval személyesen gratulált nekünk is.
Mire a kalauz megjelent, már mi is megnyugodtunk és ment vissza minden a rendes kerékvágásba. Csinálunk mindent úgy ahogy előtte. Igaz a munka másik része csak most jön majd, mert ezt a csillagot meg kell tartani, hiszen elbukni ugyanúgy lehet, mint megszerezni.
Abba is belegondoltunk, hogy ha ezentúl elmegyünk máshova dolgozni az új kollégák tudni fogják, hogy csillagos helyről jöttünk, úgyhogy alapból lesz majd elvárás, aminek aztán meg kell felelni. Különben megy majd a cikizés a hátunk mögött, hogy “egy csillag, aztán nem megy neki, nem bírja stb.”. Nyomás? Lehet, de mi akartuk.
Miután eleget bámészkodtam a 111. oldalon megnéztem azt is, hogy milyen új helyek vannak még benne. Persze bent az étteremben ment a pletyka róluk folyamatosan, úgyhogy leírom amit hallottam róluk.
A könyvben városok/falvak szerint vannak rendezve az éttermek. Bray a 110-111 oldalon található. Már az szemetszúrt, hogy a 7 felsorolt étteremből 3-ban dolgoztam, csak 1-ben nem voltam még enni és 4 Michelin csillagos. Itt elismételném azt, hogy ez 900 fős falu, ami összesen 7 csillagot birtokol.
Másik tény, hogy Bray 15 perces körzetében (kocsival) 11 Michelin csillagot számoltunk össze. Ez vidékhez képest rengeteg.
A Dinner by HB (442.oldal) megtartotta az egy csillagját. Én meglepődtem azon, hogy nem kaptak kettőt. Meg is kérdeztem a főszakácsot, hogy ő mit gondol erről. A válasza az volt, hogy a HH 2011-ben megkapta az év pubja díját a Michelin-től, ami szuper volt. Tavaly úgy gondolta, hogy kész vagyunk a csillagra és igazságtalannak érezte, hogy semmit nem kaptunk. (Az év pubja címet sem nyertünk el megint.) Az egész úgy tűnt, mintha elfelejtkeztek volna rólunk. Idén nem számított csillagra, főleg a tavalyi után, aztán mégis megkaptuk. A tavalyi év egy teszt volt, amolyan “egyedül hagyás”, hogy lássák azt, hogy képesek vagyunk-e még egy évig állandó minőséget produkálni. Képesek voltunk (pedig nem volt ám egy sétagalopp!). A Dinner-rel szerinte most ugyanezt csinálják.
Itt azért elgondolkodtam, hogy a Michelin valóban nem osztogatja könnyen a csillagjait, ha elvárja azt, hogy az éttermek 2 évig folyamatos állandó minőséget nyújtsanak egy-egy új csilllag előtt.
Nyilván itt is vannak kivételek. A nyáron sokat hallottam egy Dabbous (ejtsd: dabű; 383.oldal) nevű helyről. Új étterem, olyan mintha a földből nőtt volna ki, a kaja állítólag eszméletlen, a képeken egyenesen nyálcsorgató, de ez még oké, azért olyan híres és különleges, mert londoni viszonyokhoz képest szemtelenül olcsó. A legdrágább főételük 16 font, egy 4 fogásos menüért 26 fontot kérnek el, egy 7 fogásosért pedig 54-et. Szinte a semmiből robbant be a piacra. Mondanom sem kell, hogy már csak 2013 tavaszára vesznek fel foglalásokat. Az étterem rendszeresen tweet-el, és ha van egy üres asztaluk, lemondott foglalás miatt, azt kiírják oda. Ha valakinek szerencséje van és elég gyorsan tudja hívni őket kaphat asztalt hamarabb is.
A pletyka az étteremről: 1+ csillagot kaptak (ha egyáltalán van ilyen?), ami azt jelenti, hogy jövőre várományosak a következőre.
A másik óriási hír az volt, hogy a Gordon Ramsay at Claridge’s (443. oldal) elvesztette az utolsó csillagját is. 2 volt nekik, 2010-ben vesztették el a másodikat és most 2013-ban az utolsót is. Úgy tűnik a Ramsay birodalom tényleg omladozik.
A csillagokról találtam egy érdekes videót a youtube-on (1 órás). A fickó étteremkritikus és újságíró, éttermek séfjeivel beszélget a csillagokról és remekül bemutatja, hogy ez mit is jelent a szakácsoknak. Nem utolsó sorban a csillag üzleti vonatkozásairól is beszél. A film a 2010-es kalauz megjelnésével ér véget, de a tartalma még mindig aktuális. A “Madness of Michelin” (A Michelin őrülete) kifejezéssel találtam meg kollégák ajánlásával.
Alain Ducasse (at The Dorchester, 445. oldal) akkor kapta meg a 3. csillagját, azóta is megtartotta.
Érdekes, hogy Marcus Wareing (at The Berkeley, 440. oldal) a 2 csillag után már akkor sóvárgott a 3-ért. Ennek már három éve. Azt hallottam róla, hogy a konyháján dolgozni kaotikus.
A riporter által bemutatott olasz étteremről előtte soha nem hallottam. L’Amina a neve, az ambiciózus olasz séf úgy gondolta, hogy készek az első csillagra. Megkerestem őket a mostani kalauzban (397. olal). Azóta sem kapták meg. Ennyi idő távlatából ennek az ingadozó teljesítmény lehet az oka.
A Claridge’s pedig akkor indult el a lejtőn.
Szeretném még egyszer mindenkinek megköszönni a sok-sok gratulációt, az egész csapatunk nevében is. Többen írtátok, hogy milyen jó, hogy ennek egy magyar is részese. Hát az az egy magyar igazából három. :) Volt néhány hónap, amikor 5-en voltunk. Néha szoktunk magyar kajákat is főzni személyzetisnek. Ilyenkor azért előkerül egy kis paprika, kolbász, szalonna, szalámi… Szóval egy kis hazai, kinél mi van otthon a hűtőben. Az étterem borlapján pedig néhány magyar bor is megtalálható. Időnként egy magyar fickó szokta hozni a zöldséget nekünk. Úgyhogy nem kell minket félteni. :) Anyu mindig azt mondta, hogy a magyarok mindenhol ott vannak, és tényleg.