A kirándulásunk elődleges célja ezúttal a Stour folyó mentén élő vidrák megtalálása és lefényképezése volt. Gondoltuk, hogy ez azért nem lesz ilyen egyszerű, mint amilyennek hangzik, de egy próbát azért megért, úgyhogy felkerekedtünk.
Útközben megálltunk az egyik faluban ebédelni is, ami egyébként úgy nézett ki, mint a mi falvaink a Fertő-tónál. Egészen otthon éreztük magunkat miközben sétáltunk.
A környéken vadász és horgász túrákat szerveznek; a fogadó, ahol ettünk ezeknek a túráknak amolyan központja. Szállás is elérhető és a konyhát a Michelin Bib Gourmand-dal értékelte. Hát lássuk!
Szombat ebéd lévén én a HH-ben pörgéshez vagyok szokva, itt teljes volt a nyugalom, a felszolgálók stresszmentesen végzeték a dolgukat, hiszen az étterem csak félig volt tele.
Az étlap mindkettőnknek tetszett, gyorsan tudtunk választani.
Én előételnek csirkemájpástétomot kértem. Az állaga olyan volt, amlyennek lennie kellett, kár, hogy a szakács elfelejtette fűszerezni készítés közben. Nem tudtam elég sót rátekerni az asztalnál, hogy az olyan legyen amilyennek én szeretem. A hagymalekvárért viszont odáig voltam.
Zsolti rákokat rendelt halas majonézzel. Remek fogás, de én utáltam volna, ha azzal kell küzdenem, hogy a pici rákocskákat kihámozzam a héjukból az asztalnál. (Ez fel volt tüntetve az étlapon, úgyhogy nem érte meglepetésként.) Kivételesen előbb fejeztem be az evést, mint ő.
Főételnek halat ettünk mint a ketten. Én durbincsot újburgonyával és sziksófűvel. A sziksófűért odáig vagyok. A hal túl volt sütve és kicsit kiszáradt. Az ételt elfogyasztva pedig rengeteg olaj maradt a tányér alján, amit nem volt túl nagy élvezet megenni, úgyhogy az olajjal együtt némi krumplit és sziksófűt is ott hagytam.
Zsolti tengeri pisztrángot kért kagylókkal. A hal ezúttal jó volt, de körülötte a kagylókat nagyon macerás volt kienni a héjukból. Nekem nem tetszett ez a tálalás, ráadásul a kagylókat nem lehetett frissnek nevezni.
A desszert lap már nem tetszett annyira. Hagyományos angol desszertek voltak rajta, amik már a könyökömön jönnek ki. Úgyhogy maradtam a 4 falatkás apró desszert válogatásnál, ami jó döntésnek bizonyult.
Zsolti csokitortát kért, ami szépen volt tálalva, de hűtő hidegen érkezett. Az ilyen desszerteket jobb minimum szobahőmérsékletűen enni.
Az ebéd végén eszembe jutott, hogy a HH-nek is Bib Gourmand-ja van, de ettől a helytől mi fényévekre vagyunk. Ne értsen félre senki, mert azért elégedetten távoztunk.
A vidrákat pedig kitartóan kerestük a folyó mindkét oldalán, mindkét irányban, de sajnos nem találtuk meg őket.
Viszont cserébe láttunk jégmadarakat! Sajnos a gyorsaságuk miatt képet róluk sem sikerült csinálni.
Village Street, Longstock, Stockbridge
Hampshire
SO20 6DR