Az első szakácskabátomat 16 évesen kaptam. A suliban vendéglátós szakra jártam és ugyan az érettségizős osztályhoz tartoztam volt heti 2-3 óra tankonyhai gyakorlatunk is, ahol főleg csak bohóckodtunk. A szabály az volt, hogy teljes konyhai díszben kellett ott megjelennünk. Ez fehér sapkát, fehér hosszú ujjú szakácskabátot, fekete-fehér apró kockás nadrágot, fehér derékban megkötős kötényt és fekete biztonsági zárt cipőt jelentett.
A helyzet az volt, hogy a kabátot, a kötényt és a sapkát mindegyikünk csak-csak beszerezte, a nadrágot már nem mindenki, úgyhogy sokan csak egy feketét vettek fel, biztonsági cipője meg egyikünknek sem volt. Senki nem tette szóvá, de ezek mellett a szakács gyakorlati oktatónk fehér szoknyában, fehér harisnyában és fehér polóban tartózkodott a tankonyhán.
Érettségi után persze a 35 fős osztálylétszámunk is megcsappant, de azért a többség (27 fő) ott maradt a 2 éves technikusi képzésen, amiről még a tanárainknak is csak halvány sejtése volt, hogy mit is jelent. Ott már volt heti egy nap gyakorlat, ami 3 hetes beosztásban úgy épült fel, hogy első héten szakács gyakorlat, második héten cukrász gyakorlat és harmadik héten felszolgáló gyakorlat volt. Ide már mindannyiunk beszerezte a szükséges felszerelést, de biztonsági cipőnk még mindig nem volt. És persze kellett egy felszolgálós cucc is, ami lányoknál fekete cipőből, fekete nadrádból, fehér blúzból, fekete mellényből, meg fodros kiskötényből állt, amiről én mindig a pornó filmekre asszociáltam. Rettenetes volt.
A fiúknál már nem tudom, hogy mi volt a követelmény, mert ha jól emlékszem az egész osztályban csak egy volt belőle, és szerintem soha nem beszéltem vele 2 szónál többet.
Mindezt beszerezni nem volt olcsó, ráadásul az osztály többsége sem szakács, sem cukrász, sem felszolgáló nem akart lenni, de az idejüket jól eltöltötték a suliban. A 2. év végére szerintem én voltam az egyetlen, aki a cipőt is beszerezte, mert én komolyan gondoltam, hogy szakács leszek. A májust, a vizsgák előtt, egy helyi étterem konyháján végig dolgoztam, ahol elinte hordtam az egy db. kabátomat, majd a séf a meleg beálltával annyit mondott, hogy hordhatok nyugodtan pólót, mert a hőség elviselhetetlen amúgy is. Dög meleg volt, nem tiltakoztam. Az egyenruhám fekete cipő, kockás naci meg egy fehér póló volt.
A suliban a technikus első és második év közötti nyáron 5 hét gyakorlaton is részt kellett vennünk, ami 3 hét konyha 2 hét felszolgálás volt. A konyhán mindenki azt viselt, amit jónak látott. Főleg polót és kockás vagy fekete nacit, meg valamilyen promóciós kötényt, amit a szállító cégek adtak ajándékba. Szóval nem foglalkoztak különösebben a munkaruha témával.
Vizsgára persze felöltöztem normálisan és a szoknyás szakács oktatónk is beszerezte a szükséges egyenruhát. Promóciós cucc volt, hatalmas zöld Knorr felirattal a kabáton.
Végül arra is rájöttek, hogy ez a felszolgálós fehér kiskötényke elég ódivatú, úgyhogy azt is lecseréltették feketére. Ezzel véget vetettek a pornó filmes asszociációknak, de cserébe úgy néztünk ki, mint a pingvinek.
A suli után Budapesten kerestem munkát. Voltam több próbanapon is, de szinte mindenhol fehér vagy fekete póló, valamilyen nadrág, valamilyen kötény volt a megszokott konyhai viselet, szóval nagyjából tök mindegy volt, hogy miben dolgoztunk. Én sem erőltettem a kabát témát, mert senki nem hordta meg amúgy is utáltam, akkor meg minek?
Az Angliába kiköltözésnél az egyik kis bőröndöm a konyhai cuccaimmal volt tele, persze a legalján az egy darab több éves szakácskabátom is meglapult. Az itteni próbanapomra természetesen abban mentem.
A Riverside Brasserie konyhája nyitott volt, úgyhogy szerencsére nem szorult be a hőség, de 2010 nyara Angliában az átlagosnál melegebb volt; a hőmérséklet 2 hétig 23 fok körül mozgott, nem esett az eső és kiégett a fű mindenhol. Ez nem hangzik annyira forrónak, de a páratartalom miatt elviselhetetlen volt, úgyhogy az első adandó alkalommal megkérdeztem a séfet, hogy dolgozhatok-e polóban, mert az kényelmesebb, mint a vastag kabát. Furcsán nézett rám, különösnek találta a kérdésemet, de igent mondott. Én nem éreztem semmi szokatlant ebben a kérdésben, mert az előző 2 évet már végig dolgoztam pólóban, úgy voltam vele, hogy ha otthon jó volt, itt is jó lesz.
Az az igazság, hogy tévedtem. Ahogy teltek a hetek egyre jobban megismertem én is a szokásokat, fejlődött az angolom, tudtam 2 mondatnál többet is beszélgetni velük és nem úsztam meg az időről időre felém pöccintett beszólásokat és tekintetket. Nem értettem, hogy miért néznek rám olyan furcsán, miért viselkednek velem úgy, ahogy. Kinéztek a csapatból, de azt nem mondták volna meg, hogy miért. Hetekig rágódtam magamban, hogy mi az amit rosszul csináltam, amikor láthatóan az ételek, amiket készítettem, jók voltak.
Végül úgy döntöttem, hogy nem fogok tovább kilógni a csapatból és beruházok néhány szakácskabátba. Úgy éreztem, hogy ezzel megint egy darab “otthonit” adok fel és nem esett jól, dehát “Rómában tégy úgy, mint a rómaiak”, úgyhogy megkérdeztem a séftől, hogy hol tudok normális áron szakácskabátokat venni. Boldogan mondta el, hogy hol és mutatta meg az útvonalat a neten.
Amikor legközelebb bemetnem kabátban dolgozni csak annyit mondtak, hogy már igazi szakács vagyok. Ezek után sem furcsa beszólás, sem különös tekintet nem volt. Én meg kénytelen voltam megszokni azt, hogy kabátot hordok, mint egy “rendes” szakács. Általában fekete-fehér apró kockás nadrágot viseltem, mert nekem az jobban tetszett, mint az unalmas fekete.
A HH-ben már fel sem merült bennem, hogy pólóban dolgozzak. Mindenki fehér kabátot hord, és itt még a fekete nadrág is követelmény. Vége lett a fekete fehér kockás nacis viseletnek, mert sírt a szájuk miatta, csak fekete engedélyezett fehér kabáttal. Utóbbi lehet hosszú vagy rövid újjú, azért nem szólnak. A cégnek amúgy van szerződése egy szakács munkaruhát forgalmazó céggel és ha szükségünk van valamire, akkor lehet tőlük rendelni személyzetis kedvezménnyel. Az nélkül elég drága lenne, de nagyon jó minőségű cuccaik vannak. Ha valaki nagyobb összegben rendel tőlük, az összeget a fizetéséből részletekben fogják levonni, szóval még anyagilag sem kell belerokkani.
A főleg kék fehér csíkos nyakba akasztós kötényeket és vastag konyharuhákat a cégek biztosítják.
Az egyenruha témát a Kacsában is komolyan veszik. A dolgozók fekete nadrágot és fehér kabátot hordanak. A sztázsolóknak pedig kötelező a kék-fehér apró kockás nadrág. Szóval abból is vettem kettőt, hogy az ott eltöltött egy hónap alatt legalább legyen váltás. A fekete-fehér és kék-fehér apró kockás nadrágjaim a szekrény alján lapulnak, mert a HH-ben nem tudom hordani őket. Morogtam is, amikor rendeltem a kékeket, hogy miért nem jó a fekete, most ebből is lesz kettő, aztán az egy hónap után majd nem fogom tudni viselni.
A Dinner by HB-ban az egyenruhát a hotel biztosította, ott fekete nadrág, fehér kabát szürke kötény és szürke sapka volt, szigorúan. Bili fejű voltam abban a sapkában, de mindenkinek kötelező volt hordania.
Az egyenruha témát itt nagyon komolyan veszik, mert “rendes” szakács kabátot hord. Itt mindenki büszke arra, hogy szakács. Ez a szakma menő. Az emberek odáig vannak azért, ha valaki azt mondja nekik, hogy szakácsként dolgozik, pláne ha ehhez Heston, vagy valamelyik másik híres személy, esetleg egy Michelin csillagos étterem neve is hozzájárul.
No meg ott van, hogy a kabátokat vasalni kell. Felmerül a kérdés, hogy minek, amikor a konyhán úgysem látni. A HH séfje és a séf helyettese rendszeresen vasalják a kabátjukat. Egyszer láttam kiszállni a kocsijából a Kacsa főszakácsát, a szakács kabátját ropogósra vasalva egy válfán vitte az öltözőbe.
