Néhány hete 2 barátunk átjött hozzánk este beszélgetni, mert már rég láttuk egymást. Megbeszéltük, hogy én gondoskodom az ételekről, ők pedig az italokról. Gondban voltam, hogy mit készítsek, mert néha olyan könnyelműen tudom azt mondani, hogy a kaja részét megoldom.
Sokat szerencsére nem töprengtem, eldönöttem, hogy szendvicseket fogok csinálni, főzök csemege kukoricát, veszek sajtot, édességnek meg rakok tejkaramellát (fudge) az asztalra. Ezzel úgy számoltam, hogy megleszek maximum 30 perc alatt.
A szendvicses vacsorákat vendégváráskor mindig be lehet dobni, mint utolsó mentőöv, főleg ha aznap nem tudunk 30 percnél többet a konyhában eltölteni.
Ezúttal még a bagetteket is boltban vettem, mert aznapra a kenyérsütés sem fért bele.
Felszeleteltem őket átlósan közepes vastagságúra, megvajaztam mindegyik szeletet és rusztikusan rájuk helyeztem 4 féle vékonyra szeletelt felvágottat. (Vettem hozzá olasz szalámi tálat és füstölt sonkát.) A zöldségeket gondolkodás nélkül összevágtam és a szalámik közé tettem, majd petrezselyemzölddel díszítettem.
Az utolsó pillanatban lettem kész, amikor a barátaink beléptek az ajtón, úgyhogy tényleg csak annyi dolgom volt, hogy az asztalra tegyem és megkérdezzem őket, hogy mit kérnek inni. :)
A kukoricának a vizet akkor tettem fel, amikor megérkeztek, így volt időnk kényelmesen elhelyezkedni, iszogatni, meg beszélgetni. A kukorica főzési ideje 6 perc, de lekapcsolás után is vígan elvan a vízben még egy darabig. A konyhába tényleg csak azért kellett kimennem, hogy bevigyem őket a szobába és az asztalra rakjam.
A következő fogásunk a sajtok voltak. Két félét vettem, egy tölgyfával füstölt keményet és egy camembertet.
Az utóbbit megsütöttük, mert azért mindannyian odáig vagyunk. Előmelegítettem a sütőt 170 fokra. A sajtot kicsomagoltam, majd visszaraktam a fa keretbe úgy, hogy a papírját csak lehajtottam, különben a sajt kifolyik a formából sütés közben. Tepsire raktam majd sütöttem 10-15 percig.
A sajtok mellé tettem szezámmagos kekszet, almát és diót, na meg négy kiskanalat. A camembertet mindig közösen kanlazzuk ki a formából. Nyúlik és ragad, imádom.
A tejkaramellát pedig az étteremből hoztam. Ezek csak a sarkok, amiket amúgy sem tudnánk felszolgálni, de már a személyzet is rengeteget evett belőle, úgyis csak a kukába menne. Ők meg boldogan elfogyasztották. :)
Az ételekhez fehérbort iszogattunk, az este jól sikerült, és a menü előnye az volt, hogy tényleg csak annyi időt töltöttem a konyhában, hogy alig vették észre, hogy hiányzom. :)