Grissini: kenyérrudacskákat jelent, eredetileg ceruza méretűre készítették őket. Olaszországban és Spanyolországban nagyon népszerű; az éttermek gyakran étvágygerjesztőként szolgálják fel. Ebben az esetben a rudacskák hosszabbak.
Már nagyon rég óta ki szerettem volna próbálni, úgyhogy a minap kaptam is az alkalmon és nekiálltam. A receptet Locatelli: Ízek Itáliája c. könyvéből szedtem. Itt parmezánnal készíti, viszont én ezt az olcsóbb grana padano-ra cseréltem.
Grissini hozzávalók:
- 50 g sózatlan vaj
- 200 g magas zsírtartalmú tej
- 10 g friss élesztő
- 375 g fehér kenyér kenyérliszt vagy 00-s tészta liszt (én fehér kenyérlisztet használtam)
- 3 púpos evőkanál reszelt parmezán vagy grana padano
- 10 g finomított só.
A vajat felovasztottam, majd hozzáöntöttem a tejet és az egészet langyosra melegítettem, majd belekevertem a friss élesztőt. (Ezt a lengyel boltban sikerült beszereznem :) )
Egy edénybe kimértem a többi hozzávalót és adagonként hozzáadtam a tejes mixet. Nekem furcsa volt, hogy szinte semennyi időt nem kellett hagyni, hogy az élesztő felfusson. Kézzel összedolgoztam a tésztát.
Amikor kész volt, olasz módra hajtogattam. Az ujjaimat merőlegesen tartva elkezdtem a tésztát nyomkodni téglalap alakúra. Ezzel apró mélyedések lettek a tetején, amikben a levegő megrekedt. A tészta felső harmadát a közepére hajtottam és azt is „megnyomkodtam”. Megismételtem ezt az alsó harmadával és az oldakkal is. A végén egy kis kocka alakú nyomkodott tésztát kaptam. Ezt hagytam pihenni és kelni szobahőmérsékleten (kb. 20 fok) 30 percig. Az is furcsa volt, hogy nem kellett meleg vagy legalább langyos helyre rakni, hiszen az élesztőt sem hagytam felfutni. Az aggodalmam nem volt hiábavaló, hiszen a 30 perc után a tésztám még mindig tömör és nehéz volt, de azért a nyújtás, nyomkodás hajtogatás részét megismételtem, ahogy a recept mondta. Csakhogy ezúttal begyújtottam a sütőt 50 fokra. Amikor felmelegedett kikapcsoltam, a tésztát egy vágódeszkára raktam, letakartam nedves konyharuhával és beraktam a langyos sütőbe újabb 30 percre. Ez meg is tette a hatását, a tésztám sokkal könyebb volt, elsőre is ezt kellett volna csinálnom.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
Hosszában kettévágtam a tésztát és sodrófával téglalap alakúra nyújtottam, majd egy centis csíkokat vágtam belőle. A tészta kinyújtásához csak annyi lisztet használtam, amennyi ahhoz kell, hogy ne ragadjon oda a felülethez. A csíkokat egyesével középről kifelé haladva a tenyeremmel összesodortam és sütőpapírral bélelt tepsire raktam. Miután kész volt, hagytam őket állni néhány percig és 10-15 perc alatt készre sütöttem.
Ezt melegen amúgy sem jó enni, mert még nem ropogós, meg kell várni amíg kihűl. Ez idő alatt elkészítettem a mártogatót hozzá, és a vacsora többi elemét.
Zöldfűszeres tejfölös mártogató hozzávalók:
- 180 g tejföl
- fél marék finomra vágott snidling
- fél marék finomra vágott petrezselyem
- egy mokkáskanál apróra vágott rozmaring
- fél citrom leve
- só, bors.
A hozzávalókat összekevertem egy tálban és tálalásig hűtőszekrényben tartottam.
A vacsoránk része volt még:
- friss szőlő, amit csak megmostam,
- egy kis darab nem túl erős Saint Vernier borral mosott sajt,
- pirított dió (sütőben 180 fokon 8 perc alatt megpirul),
- pármai sonka (ezzel csak az a baj, hogy mindig túl hamar elfogy) és
- fehérbor: sauvignon blanc.
Kész lakoma. Imádom az ilyen dolgokat. A grissini nagyon finom lett, és első próbálkozásra nem is rossz, de nem ez a csúcs, szerintem ettől lehetne jobbat is csinálni.